UNDERTAKER HUNGARY

Az alábbi cikk erősen szubjektív, tessék a helyén kezelni.

Egy hónap. Körülbelül ennyi ideig piszkálta a tizenhatszoros világbajnok John Cena, a pro-wrestling korábbi verhetetlen, fenomenális szörnyetegét. Ugyanis amíg a technikai oldal rohamosan fejlődik - és a WWE bizony nem rest a termékét a látványvilággal eladni -, addig a ringben történő események lassan mindenkit a túlvilágba taszítanak. 

Pontosan ezért van szükség arra a lényre, aki akár egy pillantásával képes felrázni 80 ezer embert a helyszínen, több milliót pedig a képernyők előtt.

Persze fejben már mindenki elkönyvelte azt, hogy Undertaker visszavonult, de azt talán még ő sem gondolta volna, hogy mennyire jól sikerül majd az a bizonyos csípőműtét. Nos, azt hiszem örömmel kijelenthetjük, hogy az orvosok kiváló munkát végeztek, mert miután ’Taker 'feltámadt', úgy kapta szét néhány perc alatt Johnny fiút, mint Bodri a lábtörlőt. Undertaker-nek ez volt a huszonnegyedik WrestleMania, összességében véve pedig a századik Pay-per-view győzelme.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül John Cena teljesítménye mellett sem. Cena gyakorlatilag edzőpartnerként vett részt a meccsen, megmozdulása nem sok volt.  Egy ekkora ’névként’bevállalni ezt, óriási nagy profizmusra vall. Lehet becsmérelni Cena-t a birkózótudása alapján ( valójában 10 évvel ezelőtt joggal lehetett, a mai Roman Reigns korszakban már nem lehet), de a sportemberi nagyságát senki sem vonhatja kétségbe.

Ezzel egyetemben, Undertaker-nek szüksége volt erre a meccsre. Pont. A tavalyi WrestleMania-n elszenvedett vereség, már a a második volt rövid időn belül, így nem volt más kiút ebből a furcsa ’gödörből’. A visszavonulás jeleként ringben hátrahagyott kalap, kabát és kesztyű, vagy a Raw 25. évfordulóján elhangzott mondatok után, egy újabb Undertaker megjelenésnek bizony kötelező volt nagyot szólnia.

A nagy bummra pedig két lehetőség kínálkozott. Az egyik, hogy vége a természetfeletti jelenségeknek, és  visszatér a motoros ’Taker. A másik pedig épp az, aminek a szemtanúi lehettünk. Undertaker-nek meg kellett mutatnia, hogy miért ő a valaha volt legfantasztikusabb előadó a sportág történetében. Pusztítania kellett, és pusztított is. Erre pedig senki sem számított – pláne, ha számításba vesszük azt, hogy ezt a pusztítást milyen egészségügyi állapotban végezte. Az után, amit tavaly láttunk, talán nem túlzás kijelenteni: egy csodának voltunk szemtanúi ezen az estén. Egy jó néhány kilótól megszabadult, sokkal könnyebben és magabiztosabban mozgó Mark Calaway-t láttunk, aki megbizonyosodhatott arról, hogy ő még mindig az Undertaker. 

Személy szerint alig hittem a szememnek a 'Jumping clothesline', 'Old school' vagy a 'Back from the dead' mozdulatokat látva - és a befejezés is hibátlanul sikerült. Ez az ember még mindig egy gyilkológép. Még így is. Nem győzöm hangsúlyozni, milyen hatalmas dolog ez.

Sokan háborogtak, a mérkőzés hossza miatt. Akartátok Undertaker-t? Megkaptátok. Libabőr megvolt? A sötétben? A gongnál? Esetleg akkor amikor felbukkant? Örüljetek, mert ez volt az egyetlen módja, hogy újra a ringben lássuk őt.

Aki pedig ezt a dolgot mégsem érti, az - egyebek mellett - valószínűleg empatikus képességének hiányában szenved, vagy pedig egyszerűen már bedarálta a wrestling mindentudó gépezete.